A Harangod mező délkeleti részén, a Takta-Holt Tisza torkolatánál fekvő Tiszalúcon és környékén több-ezer éve éltek és élnek különböző kultúrák, csoportok, népek.
A régészeti kutatások azt igazolják, hogy a bronzkorban a község határában lévő Sarkad-pusztán emelkedő Danka-dombon sáncokkal megerősített, várszerű erődítmény állt. Az erődítményben lakott a közösség vezető rétege, a falu pedig a domb lábánál terült el.
A Tiszalúc-sarkadi telep ásatása 1974-ben indult meg és 1986-ig tartott. Ez idő alatt 6868m2 területet tártak fel a régészek.
„A lelőhelyen a Hunyadi-halmi kultúra telep-objektumain és bőséges mennyiségű leletein kívül az újkőkori alföldi vonaldíszes kerámia népének néhány gödre és 4 sírja, a korai bronzkori makói csoport - ha nem is sok, de jelentős leleteket szolgáltató - gödrei és 1, vagy 2 sírja, szkítakori leletek, egy 251 sírból álló 11.sz-i temető (teljes egészében fel lett tárva) és végül - ami a rézkor kutatása szempontjából ugyancsak jelentős volt - stratigráfiailag megfigyelhetően későrézkori bolerázi csoport leletei voltak jelen.”
/Részlet Patay Pál: A Tiszalúc-Sarkadi rézkori telep ásatásának eddigi eredményei című művéből/
A település további történetéről alább:
A település eredetileg az 'Élő-Tisza' partján alakult ki. A Tisza-szabályozása után a nagyközség szerepe a vízi közlekedés szempontjából háttérbe szorult.A szeszélyesen kanyargó folyószakasz a Tisza-mente egyik leginkább árvízveszélyes szakasza volt. Innen zúdultak le az áradások az Alföld felé.
A Lányi Sándor vezette Tisza felmérés (1833-1846) alapján Széchenyi István ezen a vidéken indította meg ünnepélyes keretek között a szabályozási munkálatokat 1846. augusztus 27-én. Erre emlékeztet a folyó tiszadobi oldalán felállított emlékmű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése