Főzőverseny Arnóton - Virtus fesztivál, Május 1.
A főzőversenyre a képen látható adaggal neveztünk. Részletek alább...
Egy projektnek köszönhetően alakult meg munkacsoportunk a nem túl régi múltban Mozaik Munkacsoport néven. Feladatunk – többek között –, hogy az általunk akcióterületként jelölt tíz településen közösségépítéssel, fejlesztéssel foglalkozzunk. Az egyik ilyen céltelepülés Arnót. Így amikor meghívást kaptunk az önkormányzattól a falunap keretében megrendezett Virtus Fesztiválra, természetesnek vettük a részvételt. Beneveztünk hát a főzőversenyre és a szokásos módon kicsit túlaggódva a szervezést, a sárga angyallal (volán busz) a helyszínre cuccoltunk. Megérkezve egy príma helyen vertünk sátrat, azaz hogy mégsem, mivel kiderült, hogy a helyszínen lévő fák elég árnyékot adnak és semmi kedvünk sátorállítással szöszmötölni. Projektvezetőnk áldozatos munkája (előző nap autóval kiszállította a sátrat) egy pillanat alatt teljesen feleslegessé vált. Bajsza alól a morózus félmosolyt így csak a nálunk lévő házi sör, s a helyiek által kínált szintén házi jellegű barackpálinka tüntette el, így emelkedett hangulatban készült az ,,apróra vágott barom lába parázson sült zsizsa krumplival”. Gyakorlatilag a nagyzolós elnevezés sima marhapörkölt volt, és lusta szakácsokként alufóliában sült szalonnás krumplit képzeltünk hozzá. Az iskola udvarán közben izgalmas események történek: virtus-vetélkedő, sakkverseny, dalfesztivál. Sajnos a programokból keveset láttunk, annyira lefoglalta a csapatot a sótlan! Nem, inkább édes a hús, vagy mégsem? de mitől? mit tegyünk még bele? na azt ne, inkább még bort típusú dolgok eldöntése, amit mi főzésnek hívtunk. Szerintem egyikünk sem tudná elkészíteni az egyébként fantasztikus íz-harmóniát tükröző ,,végeredményt”, annyiféle dolgot belepakolásztunk. Iszonyúan vártuk a zsűri véleményét, mivel a végeredmény mindenkinek nagyon ízlett. A remekmű megmérettetésére várva úgy őrizgettük a kaja megfelelő hőmérsékletét, hogy már-már a szőranya, résus majom sztorira hajazott a dolog: Zsolt, mint főszakács feltálalta az étket, mi pedig oldalról figyeltük a bírák nyeldeklőjét, hogy lecsúszik-e a falat, vagy jaj, mi is lesz itt már… Az arcokból ítélve ehető volt, de nyerni nem nyertünk. Valahogy ez most nem számított. Hazafelé kicsit leégve, elfáradva, de degeszre tömött hassal, büszkén pilledtünk a buszon.
Köszönjük az élményt, és jövőre valószínűleg újra benevezünk!
Mozaik Munkacsoport
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése