2012. augusztus 7., kedd

Kitekint-gető III. - "Bagaméri maga méri!" Vagyis: a bagamériak maguk mérik.


Mottó: „Minden településnek legyen meg a maga tormája!” Rózsás Miklós

Bagamér és a torma több évre visszamenően összekapcsolódó fogalmak. Mára szinte az egyetlen lehetőség a létfenntartásra, annak ellenére, vagy tán épp azért, hogy egy német tulajdonú cég mellett tíz másik társaság is foglalkozik a helyi „hungarikum” felvásárlásával és exportjával. „A haszon állítólag busás.” 




A környékbeli települések (Álmosd, Kokad, Vámospércs, Létavértes, Újléta) köszönhetően a helyi kellemes mikroklímának és a jó minőségű termőföldnek, a magyarországi tormatermelés fellegvára a múlt század eleje óta.
Bagamér „fehér aranya” nem mindenki számára kínál megoldást! A komoly szakértelem mellett a művelhető föld és a művelés eszközei rendelkezésre kell álljanak. 



A rendszerváltást követően egyre többen vesztették el munkájukat, kerültek leépítésre. Többségükben cigányok.
E mellett megindult a település lakosságának átstrukturálódása is, egyre több roma költözött Bagamérra és nem roma Debrecenbe. Mára a falu mintegy fele tartozik a kisebbséghez.
„A cigányság jó része évek óta robotol a magyarok földjén!” – kesergett Zsákai Sándor, aki maga is munkanélkülivé, állástalanná vált.
„Miért jártok másokhoz napszámba, ha magatok is termelhetnétek?”
Ezen kívántak változtatni a helyi roma szervezetek vezetői. Szervezkedtek, keresték a megfelelő szakismerettel és kitartással rendelkező családokat.
A „Talpraállító Program” csak keveseknek, de mindösszesen hetvenkét családnak nyújtott segítséget, első lökést 1996 és 2000 között. A „gyújtó pénzt” az Autonómia Alapítvány pályázata biztosította, mely csak részben volt vissza nem térítendő, de a köteles részt minden család vissza tudta fizetni. Ez azért is fontos, mert az elsődleges szempont a fenntarthatóság volt.
A programba bekapcsolódott családok szemben több más hasonló programmal, nemcsak önállósodtak, de máig is termelnek.
„Úgy számoltuk, a befektetések – munka, eszközök, szolgáltatások – megháromszorozódtak” – mondja Rózsás Miklós. A „pszichológiai” hatás felbecsülhetetlen, a bagaméri romák láthatták, tapasztalhatták, saját erőből, okosan gazdálkodva sokra lehet jutni! (Azért a „gyújtópénz” sokat lendített!)
Persze nem volt a program feszültségmentes. A kimaradtak, más roma szervezetek vezetői gyakran kritizálták, felrótták Rózsásnak, hogy „magyarokat” is bevont, sőt fel is jelentették sikkasztás miatt – mint kiderült, alaptalanul. Végül egyesületük jogutód nélkül megszűnt, de Rózsás Miklós több társával létrehozta az Uniós Roma Vezetők Bihari Egyesületét, mellyel további, már az EU támogatásával megvalósuló pályázaton dolgoztak.
A kétkedők mondhatják: könnyű nekik, volt miből elindulni, de azt senki nem vitathatja, ők el akartak indulni! Ehhez kíván fenti írás kedvet csinálni! 







Mindenkinek legyen meg a maga tormája!

 
Forrás:
ÖSSZEFOGLALÓ A SZOCIÁLIS GAZDASÁG SZAKMAI MŰHELYRŐL, 2012. március 29-30. Kunbábony: http://melyszegenyseg.hu/dokumentumok/dokumentumtar_tartalma/szocgazd_muhely_2012/TAMOP513_szocgazd_muhely_120329-30_osszefoglalo.pdf

Ajánlott:










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése