...hanem sövényből font kerítés Alsózsolcán!
A sövényfonat, a „sövényfal” számos régészeti példával
bizonyíthatóan az egyik legrégebbi építkezési technika. Már a neolitikumban is ismerték,
a középkorban és még az újkorban is az egyik legelterjedtebb falazási
módszernek számított. Nemcsak lakóházak, hanem gazdasági épületek, középületek,
sőt templomok is épültek így: ilyen például a gyönyörű, kazettás mennyezetű
tákosi templom. A sövényfalat nevezik paticsfalnak, vagy mereglyés falnak (pl.
az Alföldön) is. Bár a paticsfal rosszabb hőtároló képességű, mint a vertfal
vagy a téglafal, nagyon szilárd: egy ilyen fal szétverése kemény feladat.
De hogy is készül a paticsfal? Először oszlopokat (ha
rendelkezésre áll, akkor tölgyfából) ásunk a földbe, majd ezek közé
vízszintesen veszőt fonunk. Végül az egészet kívülről és belülről betapasztjuk
agyaggal, majd lemeszeljük.
Ez a technika az 1930-as évekig fennmaradt Magyarországon,
és csak azután kezdett eltűnni, olyannyira hogy ma már szinte csak skanzenekben
találkozhatunk vele. Ezért is lepődtünk meg nagyon, amikor Alsózsolcán
jártunkban az egyik porta körül gyönyörű sövényfonat kerítést találtunk. Hamar
előkerült a készítője is, aki elmesélte nekünk, hogy még gyerekkorában
tanulta meg apjától hogyan kell sövényt fonni, paticsfalat készíteni, vagy
ahogy Észak-Magyarországon mondják: paticsolni. Külön érdekessége az általa
készített sövényfonatnak hogy a vesszőket nem vízszintesen, hanem függőlegesen
fonja be, így azok gyökeret eresztvén idővel ki is zöldülhetnek.
Talán érdemes lenne ezt a technikát, ezt a tudást használni;
a porták körülkerítetlensége ugyanis számos probléma alapvető forrása. Kerítés nélkül
a háztáji gazdálkodás eléggé reménytelen feladat, ezen segíthetne ez az
egyszerű és olcsó megoldás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése